Magamról

1976-ban születtem. Az általános iskola után az Egészségügyi Szakközépiskolába jelentkeztem, mert mindig az egészséggel-betegséggel kapcsolatos szakmák vonzottak.

Azon belül is, mindig a lélekkel foglalkozó témák vonzottak. Mégis mindig volt valaki, vagy valami, ami letérített erről az útról. Először a pszichológia tanárom nem javasolta, hogy pszichológus legyek, mert szerinte túl érzékeny vagyok, de később kiderült, ez csak egy tinédzserekori sajátosság volt. Addigra viszont már Budapesten tanultam, közegészségügyi – járványügyi felügyelőnek. De amikor elkezdtem dolgozni ebben a szakmában, függetlenül attól, hogy szerettem, volt egyfajta hiányérzetem is, éreztem, hogy nem ez az én utam.

Később aztán „véletlenül” utamba került a kineziológia, és rögtön tudtam, hogy ez az, amit kerestem! Rátaláltam egy olyan , valóban hatásos módszerre, ami a lélekkel foglalkozik, de teljesen más megközelítésből, mint az eddig ismert terápiák.

Letettem a természetgyógyász vizsgát, és belevetettem magam a kineziológia rejtelmeibe.

Azt hiszem, ez egy egész életen tartó tanulás lesz, hisz mindig van valami új, amit meg lehet tanulni, hogy minél több embernek tudjam visszaadni a választás lehetőségét.

Közben született két csodálatos gyermekem, egy fiam és egy lányom, pontosan úgy, ahogy gyermekkoromban megálmodtam. A gyermekim Waldorf  iskolába járnak. Nagyon sajnálom, hogy ezt a fajta alternatív pedagógiát Nyíregyházán még nagyon kevesen választják, pedig a munkám során nagyon sok stresszes, diszlexiás, magatartásproblémás gyerekkel találkozom, akik, ha egy olyan szerető, elfogadó közegben tanulnának, mint amit waldorf biztosít, talán ki sem alakultak volna ezek a problémák.